Suche
A krónikus fájdalom gyakori panasz, amely az elmét és a testet egyaránt érinti. 2011-ben a Orvostudományi Intézet beszámolt arról, hogy 100 millió amerikai felnőtt szenved krónikus fájdalomtól. Kutatások szerint világszerte több mint 1,5 milliárd ember szenved krónikus fájdalomtól.
Mi okozza a krónikus fájdalmat?
Nincs ok a fájdalomra. A krónikus fájdalom abban különbözik az akut fájdalomtól, hogy a fájdalomjelek folyamatosan beindítják az idegrendszert, ami napokig, hetekig vagy akár évekig is eltarthat. Az akut fájdalom arra készteti az idegrendszert, hogy figyelmeztesse a szervezetet egy problémára, de a tünetek eltűnnek. Íme néhány oka a hosszú távú fájdalomnak:
- Rossz testtartás
- Az izomzat egyensúlyhiánya
- Mentális és érzelmi stressz
- Helytelen járás-/mozgásminták
- Sérülések
- Műtét után
- Betegség mellékhatása (pl. rák, ízületi gyulladás)
-Ideg- vagy központi idegrendszeri károsodás
- Korábbi sérülések
- Izomfeszültség
- Sententary életmód
- Kiszáradás
Vannak azonban olyan emberek, akik fájdalommal élnek fizikai problémák vagy patológia nélkül. Ebben az esetben a kutatók számos tanulmányt végeztek annak vizsgálatára, hogy az ember gondolatai és érzelmi állapotai hogyan kapcsolódnak a fájdalomhoz.
Az elme és a test kapcsolata
A krónikus fájdalommal való együttélés nem kellemes élmény. Kutatás azt sugallja, hogy a krónikus fájdalomban szenvedők gyakran állandó félelem, szorongás és depresszióban élnek. Az elme és a test szinergikusan működik, hogy összekapcsolja a test különböző rendszereit. Amikor a testnek fájdalma van, az elme negatívvá válik, és a fájdalomra összpontosít. Amikor az elme negatív, gyakori a krónikus fájdalom fellángolása. Amikor a fájdalom fellángol, a test aktiválja a „harcolj vagy menekülj” reakciót, ami a fájdalommal kapcsolatos gondolatokat és a fájdalom elől való menekülés szükségességét váltja ki. Amikor az inger folyamatosan hat a testre, az elme érzelmileg reagál a fájdalomra, és el van vele foglalva.
Fontos, hogy megpróbáljuk kitalálni, mi okozza a krónikus fájdalmat. Ha krónikus fájdalom jelentkezik, érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen fizikai vagy érzelmi ingerek hatnak a testre. A fájdalom kiváltó okának meghatározásához vagy megtalálásához tegye fel magának a következő kérdéseket:
- Milyen helyzetek vagy forgatókönyvek váltják ki a fájdalmam?
-Mire gondoltam, amikor fellángolt a fájdalmam?
-Milyen mozdulatokat (vagy annak hiányát) tettem, amitől a fájdalmam fellángolt?
-Mikor nem hat a fájdalom a testemre?
– Vannak bizonyos környezetek (vagy éghajlati viszonyok), amelyek kiváltják és/vagy enyhítik a fájdalmat?
-Amikor fájdalmam van, megváltozik a hangulatom vagy a viselkedésem?
- Hogyan értékelhetem a fájdalmamat egy 0-tól 10-ig terjedő skálán (a 10 a legrosszabb) stresszes helyzetekben?
Ezek a kérdések akkor hasznosak, ha őszintén, önbíráskodás és kritika nélkül válaszolnak rájuk.
Az elme-test megközelítése a fájdalomhoz
A krónikus fájdalomban szenvedők csökkenthetik (és jobban kezelhetik) a fájdalmat a központi idegrendszer relaxációs részének stimulálásával. Ellentétben a küzdj vagy menekülj reakcióval, amely a szimpatikus idegrendszer függvénye, a különböző mozgás- és tudat-test modalitások stimulálják a relaxációs reakciót, amely a paraszimpatikus idegrendszer függvénye. Relaxáló állapotba kerülve az izmok olyan hormonokat szabadíthatnak fel, amelyek pozitív hatással vannak a hangulatra. Amikor a fájdalomról van szó, a relaxációs technikák csökkenthetik a gyulladást, és megtaníthatják az agyat, hogy másképp reagáljon, amikor a fájdalom fellángol.
Úgy gondolják, hogy a következő módozatok serkentik a relaxációs választ:
-Jóga
- Pilates
-Meditáció (vizualizáció, progresszív izomlazítás, irányított képalkotás)
- Mély légzés
- Vízi terápia
- Trigger pont terápia (myofascial release)
- Lélek-test terápiák (akupunktúra, masszázs, Rolfing, munkaterápia, manuális szalagterápia)
A tudatos megközelítések támogatják az érzelmi reaktivitást és a fájdalomra való túlérzékenységet. Ezek a gyakorlatok és terápiás formák mélyen integrálják a koncentrációt, a figyelmet és annak tudatosítását, amit az elme és a test tapasztal. Lehetővé teszi a személy számára, hogy figyelmét az aktuális feladatra összpontosítsa ahelyett, hogy a fájdalomra összpontosítana vagy összpontosítana. Ha egy adott modalitás nem jár sikerrel, érdemes egy másik, működő modalitást találni, nem engedni a fájdalomnak. Ezek a terápiák lehetővé teszik az emberek számára, hogy elfogadják erősségeiket, és azokra összpontosítsanak, ahelyett, hogy a fájdalom okozta korlátok miatt aggódnának.
Ha kétségei vannak… Lélegezz ki
Ha stresszes vagy fájdalmai vannak, kapcsolódjon a légzéshez. A légzés lehetővé teszi, hogy bármikor és bárhol ellazuljon. Ha legközelebb stresszesnek érzi magát, próbálja ki ezt a „vészhelyzeti” légzésgyakorlatot: Lassan lélegezzen be ötször (számoljon 1-től 5-ig), minden belélegzett mozdulatot a számhoz igazítva. Ezután lassan lélegezzen ki öt számlálásig (5-től 1-ig számoljon), a kilégzést minden egyes számláláshoz igazítva. Ideális, ha a lélegzetét azokra a területekre összpontosítja, ahol a fájdalom jelentkezik. Például, ha csípőfájdalma van, képzelje el, hogy a lélegzet a rekeszizomból a gyomron keresztül a csípő környékére emelkedik. Ez elmélyíti a lélegzetet, és vizualizációs technikákat tartalmaz.
A fájdalom leküzdése vagy kezelése elérhető. A fájdalom súlyossága meghatározza az út hosszát, akár ki akar gyógyulni egy sérülésből, akár jobban kezelni szeretné a stresszt. Ne felejtsen el optimistának maradni a fájdalom és a stressz idején, és mindig konzultáljon orvosával a legjobb kezelési és gondozási terv érdekében.